Kezesi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.
A kezesi szerződés a jogosult (hitelező) és a kezes között jön létre, bár a legtöbb esetben a kötelezett (adós) személyére tekintettel.
Kétféle kezességet különböztetünk meg:
1./ a sortartásos kezességet,
2./ valamint a kézfizető kezességet.
A sortartásos kezesség azt jelenti, hogy a jogosult először csak a kötelezettől követelheti a teljesítést, és ha a kötelezettel szemben eredménytelennek bizonyul a teljesítés kikényszerítése, csak abban az esetben fordulhat a kezessel szemben.
Kézfizető kezesség esetén a jogosult a kötelezettől és a kezestől is egyszerre követelheti a teljesítést egyetemlegesen, vagyis mindkettőtől az egész pénzösszeget vagy egyéb szolgáltatást. (Természetesen, a jogosultnak csak egyszeresen jár a szolgáltatás.)
Amennyiben a kötelezett helyett a kezes teljesít, joga van arra, hogy az általa teljesített szolgáltatást a kötelezettől visszakövetelje. Kezesség-vállalásra általában pénztartozás esetében kerül sor.
A kezes egyébként teljes vagyonával felel, amennyiben bekövetkezik az a kellemetlen helyzet, hogy a kötelezett helyett fizetnie kell. Ilyen esetben sajnos előfordulhat, hogy „elúszik” a teljes vagyona.
A gyakorlati életben, amikor a kezesi szerződés aláírásra kerül, a kezes számára a saját fizetési kötelezettsége csupán a messzi ködös jövőben, valószínűleg be sem következő eseményként tűnik fel, „hiszen a barátom, barátnőm stb. megbízható, fizetőképes személy.”
Az emberek arra ritkán gondolnak, hogy az illető kötelezett esetleges meg is halhat!
Amikor bekövetkezik a baj, sokan így védekeznek: „Nem is tudtam, mit íratnak velem alá!”
Természetesen, ez a védekezés többnyire súlytalannak bizonyul.
A kezesség elvállalása tehát nem játék. Csak abban az esetben menjünk el kezesnek, ha a fizetési kötelezettséget is vállalni tudjuk.
2014. 08. 27.
Dr. Somodi László